„Az emberi szív saját képétől megtermékenyítve már megszámlálhatatlan évezredek óta
teherben van és várandós: önmagával. Önmagát akarja megszülni irtózatos idők óta,
megmérhetetlen kínnal és megrendítő állhatatossággal.”
Hamvas Béla

Platón A lakoma című művében Diotimától származtatja Szókratész gondolatainak eredetét.
Diotima szerint a lelkében foganó „... a szépség roppant tengere felé fordulva, látványába
merülve, isteni gondolatot szül, a bölcsesség iránti határtalan vonzalmában.” Ezek és a
platóni dramaturgiai fordítás együttese szinte sugalmazzák, hogy Szókratész védőbeszédét
gondolatainak forrása, a bölcsességtől áldott Diotima tolmácsolhassa a bírák felé. Azonban
egy ilyen különleges együttállás a képzelet birodalmának Artopéd szülőszobájában
gondolható csak el, ahol a Hamvas által említett több évezredes vajúdást már a múlt század
kínjainak és állhatatosságának felvállaltan esetleges mozzanatai is megrendítő erővel
szemléltethetik, a rendkívüli következményekkel és katasztrofális félreértésekkel együtt.
Ahogy azt Diotima Szókratészhez intézett kérdésével részben már előre is vetítette: „Nem
tudod, hogy egyedül neki sikerülhet a jó képmása helyett valódi jót világra hozni, mert ő már
nem képmásokkal érintkezik, hanem a valósággal?”
Perovics Zoltán: Haszontalan szövegek gyűjteménye - a Metanoia Artopédia: Diotima
Szókratész bírái előtt című előadása elé

Közreműködők:
Diotima/Szókratész: Erdély Perovics Andrea
Melétosz: pszeudó vádbeszédét Offenbach dallamaira rímekbe foglalta és
tolmácsolja: Paizs Miklós
Artopéd szülészek még: Porció Janka, Náhlik Domicián, Francia
Gyula, Perovics Zoltán, Kocsik András
Vágás, archív montázs és hangkeverés: Komjáti Ferenc - Toto
Szociológiai kérdőív: Lencsés Gyula
Ruhák, baldachin: Csúri Anna
Szövegkönyv: Mogyoródi Emese és Perovics Zoltán
Rendezőasszisztens: Erdély Perovics Andrea
Rendező, látvány: Perovics Zoltán

A szegedi THEALTER fesztivál (2019. augusztus 2-10.) előadása.