Felnőtt korunkra általában összeszedünk néhány olyan lelki sérülést, traumát, veszteséget, csalódást, megszégyenülést, kudarcot, aminek a hatását még a jelenben is érezzük. Az ezekhez tapadó félelmek, aggodalmak korlátozhatják szabadságérzetünket, boldogságunkat, sőt, a makacsabbak meg is betegíthetnek bennünket.

Mindenki tisztában van azzal, hogy a múltat el kell engedni, egyszerűen, mert elmúlt.

Nem érdemes hosszú távon túl sok neheztelést, lelkiismeretfurdalást, bosszúvágyat, vezeklési kényszert cipelnünk magunkkal. Ám nem mindig találjuk meg a módját annak, hogy hogyan is tudnánk megtisztulni, megbocsátani (másoknak és magunknak), továbblépni, és maradéktalanul átadni magunkat a jelen pillanat szépségének. Ezt nem tanítják az iskolában, ezt felnőtt korunkban, saját bőrünkön kell megtanulnunk.

Az előadás ahhoz kínál támpontokat, hogy a múlt gúzsba kötő hatásainak felismerését és elengedését hogyan érdemes csinálni.