Egy este Hegedűs D. Gézával
"A világ őrszemei" - VIHAROS SZÁZADOK

Hegedűs D. Géza Ady Endre verseit szavalja

Kodály Zoltán: Duó hegedűre és gordonkára op. 7
hegedű: Kováts Péter, cselló: Kárász András Péter

1914-ben Egy olyan időszak vette kezdetét Európában, ahol az emberélet sokszor nem számított, a háború gépezete válogatás nélkül, kíméletlenül pusztított. Ezekben a vészjóslóan borús időkben keletkezett a 20. század egyik legnagyszerűbb két vonós hangszerre íródott kamarazenei műve, az op. 7-es Duó hegedűre és gordonkára. Kodály ekkor 32 éves volt. 
Az általa gyűjtött népdalokat mesterien komponálta bele a műbe, mindhárom tételben felsejlenek a népi motívumok. 
Az első tétel markáns, néhol igen vad motívumai váltakoznak a lírai, gyengéd témákkal így elvarázsolva a hallgatót.
A második tételben egy siratóénekhez hasonlító népdalra épít a zeneszerző, telis-tele bizonytalansággal és fájdalommal. Ez a tétel fejezi ki legjobban a félelmet, mely a háború előszeléből táplálkozik. 
A harmadik tételről maga Kodály is ezt írja: „Én a népdal szellemét akartam visszaadni zenémben, ami azt jelenti, hogy szó szerint soha nem használtam fel azokat műveimben.” Ez a tétel egy úgynevezett stilizált néptáncrondó, amely önfeledt, vidám hangvételével pozitívan tekint a jövőbe. 
Az est során Hegedűs D. Géza, Kossuth-díjas színművész, Ady Endre ebben a vészjósló időkben keletkezett verseit szavalja.