A kvintett története 2005-ben kezdődött, amikor az öt fiatal úgy döntött, hogy az éppen tomboló poszt-punk revival közepette zenekart alapít. A tetőtől talpig feketébe öltözködő, erősen sminkelő, furcsa frizurájú fiatalok azonban nem csak kinézetükkel emelkedtek ki a mezőnyből. Első videójukat az MTV persze betiltotta, és egyre többen érdeklődtek az akkoriban elég horrorisztikus zajzenét játszó zenekar iránt. 2007-es Strange House című debütlemezükön már olyanok működtek közre, mint Jim Sclavunos (Nick Cave & The Bad Seeds; Grinderman) és Nick Zinner (Yeah Yeah Yeahs), de az igazi áttörést nem hozta meg a zenekar számára. Aztán még mielőtt temetni kezdhettük volna őket, jött a 2009-es Primary Colours, ami nem csak a zenekar feltámadását jelentette, de egy valóban korszakalkotó lemez lett. A gótikus vonalat kissé háttérbe szorítva a pszichedelikus-rocknak és a shoegaze-nek adott nagyobb teret a Faris Badwan vezette csapat, a hatás pedig nem maradt el: a lemezt jelölték Mercury-díjra, az NME az év albumának választotta, a Pitchfork és a Fact is dicshimnuszt zengett róla és az év egyik legnagyobb kritikai sikerének számított. Innen pedig nem volt megállás, a 2011-es, saját maguk által producerelt Skying albumot megelőző Still Life single nagyobb médiafigyelmet kapott, mint valaha – a BBC is kiemelt rotációban játszotta. A poszt-punk felé egyre inkább húzó lemez pedig Top 10-be került a Mojo és az Uncut listáján is, míg az NME a legjobb album kategóriában választotta nyertesnek saját díjátadóján. A legutóbbi, 2014-ben megjelent lemez, a Luminous szintén szép sikereket ért el, és a Horrorst a szakma úgy tartja számon, mint a zenekart, akik albumról albumra fejlődik, és akik nem félnek kísérletezni. A legutóbbi, kissé dreampopos vonalhoz képest a három év után nemrégiben megjelent Machine című kislemezdal egy sokkal sötétebb és indusztriálisabb vonalat képvisel, és a világ egyik leghíresebb producere, Paul Epworth (Adele, U2, Paul McCartney, Coldplay) dolgozott rajta.

November 30-án végre újra klubkoncertre tér vissza hozzánk a The Horrors, és hozza magával ezt a csodálatosan fejlődő, eklektikus életművet.