Közmunka Színház (Budapest): Zenekatasztrófa 

groteszk zenei etűdök

Játsszák:

Krejčik, violinista: Szőke Szabolcs

Vajdinger, violonista: Rácz Attila

Hangszer, látvány: Szőke Szabolcs

Fény: Hlinka Mónika

„Ennyi az élet:

Kérdések megsemmisítése”

Thomas Bernhard

Két művészetromboló zenebohóc etűdjei Thomas Bernhard szövegei alapján.

Az előadás első változatának bemutatója 1999. április 1-én a Stúdió K Színházban volt a Hólyagcirkusz Társulat keretein belül. Az elmúlt huszonnégy évben az előadást nagy sikerrel játszották többek közt Szegeden a THEALTER-en (1999), Franciaországban, Szerbiában, Olaszországban, valamint a Prága Nemzetközi Bohócfesztiválon, ahol már a második változat volt látható. 2014-ben a társulat ugyanis megszűnt, de Szőke Szabolcs, a Hólyagcirkusz vezetője, és Rácz Attila megalapították a Közmunka Színházat, ami új darabok mellett Hólyagcirkusz-előadásokat is játszik. 

"A Hólyagcirkusz komplex és kollektív alkotásaiban, hiszen kezdetektől fogva rendező nélkül dolgoznak, nem különíthető el a fenséges és az alantas, a magas- és a mélyművészet. Amit látunk, hallunk és minden érzékszervünkkel tapasztalunk (mivel gyakran füst, gyertya vagy akár hagymaszagú ez a színház), abban egyszerre ismerhetünk rá a cirkuszra és az operára, benne zenebohócokkal és violinistákkal. [...]

A bohóc archetípusában minden esendő és szerencsétlen, mint ahogy minden reménykedő vagy reményre éhes ember is magára ismerhet. A bohóc, ez a tudatos bolond, ugyanakkor mindig egy másfajta tudás és akarás birtokosa, mely a meg nem valósulásra tör. A bohóc tisztában van a cselekedetek hiábavalóságával, ezért ő lesz a rendezett világban állandóan fenyegető, ám soha ki nem törő lázadás, a csendes anarchia képviselője. A tevékeny ember szemszögéből nézve a bohóc nem csinál semmit, csak várakozik. De éppen semmittevésével ébreszt rá minket saját tevés-vevésünk értelmetlenségére. A Hólyagcirkusz bohócai újraélesztik az abszurd már gyakran temetett műfaját, ám nem egy filozófiai nézetet, hanem egy létállapotot fogalmazva meg, a maga érzéki mivoltában. A semmi történése így válik színházi eseménnyé, így lesz átélhető az, amit Cioran fogalmaz meg az üresség orgiája kapcsán: „Semminek lenni – feneketlen forrás, örökös ünnep”."

Darida Veronika: Menthetetlen túlélők, tiszatajonline.hu

https://tiszatajonline.hu/szinhaz/darida-veronika-menthetetlen-tulelok/

Támogató: Patyolat Próba/Üzem

Az előadás hossza: 60 perc

Fotó: Szőke Dániel Bogdán