Az Öt Templom Fesztivál dalvers ciklusának következő felvonása most a humor és a szakralitás párhuzamára épít. Most „jó” szövegek jönnek, voltaképpen igazik versek, megint nagy színészekkel és remek zenével.

Játszák: Kováts Adél, Borbély Alexandra, Máté Gábor és Csorba Lóci

Szerkesztő-rendező: Seres Tamás

Csoóri Sándor: Szeptemberi Nők

Megint túl sok nő kószál az utcán,

megint túl sok nő kószál szívemben –

Kövek közül néznek rám a rózsák

világvégi nagy ijedelemben.

Aranyszájú szeptember a dombon,

kiáltani kéne most a nőknek:

vessék le a felhőket magukról,

rúgják le a kígyóbőr cipőket:

hűl ki a Nap, vakrozsdás birsalma,

hideglelős reggelek zörögnek –

mezítelen talpuk parazsával

forrósítsák újra át a földet:

melegítse Afrika-csípőjük,

hogy hózuzmó soha ne borítsa

s ne ússzon a világ, ez a bolygó,

vacogtató korszakokba vissza.

Városok, mint fecskék gyülekeznek,

csattognak a tetők: bádog szárnyak –

Nők: párálló, nyári világrészek,

ami csak él, tifelétek árad,

hazán-túli hazák, másvilágok –

arcotokba diólevél csattan,

őszi pofon, de ti tovább mentek

súlyos porban, nehéz sugarakban.