Ősszel a New Beat szervezésében a Dürer Kertben kerül majd sor az év egyik legkomolyabb doom szeánszára: új lemezét mutatja be a műfaj yorkshirei pionírja, a Paradise Lost! A Medusa az ígéreteik szerint "sokkal lassabb, sludge-osabb, doom-osabb, mint az előző pár albumuk; nyolc riffközpontú szörnyeteg, amiből árad a jellegzetes északi atmoszféra". Így joggal számíthatunk tőlük egy olyan szettre, ami megidézi majd az olyan klasszikusaik világát, mint a Gothic vagy a Shades Of God. A méltó felvezetésről pedig az elmúlt pár év egyik legizgalmasabb crossover zenekara, a szeizmikus erősségű riffeket fájdalmasan szép pillanatokkal váltakoztató Pallbearer és a portugál Sinistro gondoskodik majd.

A Paradise Lost egyike a súlyosabb műfajok valódi pionírjainak. Legyen szó akár a korai éra death és doom metálban gyökeredző hangzásáról, a kultikus Gothic-ról, mely szinte önmagában definiálta a gótikus metál hangzásvilágát vagy a későbbi érák szintetizátoralapú hangzásáról, Nick Holmesék tizenöt (!) lemezes életművének csak egy állandó pontja van: a folyamatos kísérletezés. Ez persze azt is jelentette, hogy az ezredforduló magasságában már messze kerültek az első albumok súlyosan beborult világától, két éve viszont, a The Plague Withinnel visszataláltak a gyökereiket jelentő stílusok felé - részben mert több tag is beszállt a Bloodbath-be a felvételek előtt. Idén pedig, állításuk szerint, még mélyebbre ástak a fő hatásaik terén: míg a The Plague Withinen a death metál, a Medusán a csontig hatoló doom dominál majd, Az extrém zenék egyik fellegvárának tekinthető Nuclear Blastnál megjelenő lemez a tagok nyilatkozatai szerint az eddigi leglassabb és -súlyosabb albumuk, nyolc olyan dallal, melyet a mamutsonka vastagságú riffek és Holmes jellegzetes baritonja dominál majd. Valamint a jellegzetes északi atmoszféra - nem túlzás tehát arra készülni, hogy a Dürer Kert sötétbe borul majd erre az éjszakára, főleg hogy a banda mostanában gyakrabban nyúl vissza az Icon és a Draconian Times közötti időszak klasszikusaihoz.