Beszélgetőkör az Esernyősben

Vezeti: Jankó Judit pszichológus, művészeti író

Az önarckép készítése régi műfaja a vizuális művészeteknek. De miért készítünk ma ennyi szelfit? Ráadásul ma már nemcsak folyamatosan fényképezzük magunkat, hanem az elkészült képeket fel is töltjük különböző közösségi média

platformokra. Mit remélünk? Kinek mesélünk?

Talán meg tudjuk válaszolni a magunknak feltett kérdéseket, ha megismerkedünk napjaink egyik legismertebb és legjelentősebb művészének, Cindy Sherman-nak a fotográfiáival, aki számtalan különböző női karakterben fényképezte le magát az idők során. Sherman a sztereotípiák felszínességére mutat rá, azoknak a pózoknak a hiteltelenségére, amikkel mi viszont olyan gyakran élünk selfie- készítésekor. A kutatások szerint a selfiek két fontos funkcióval bírnak. Az egyik nézet szerint az életünket és a kinézetünket dokumentáljuk a fotókkal, így akár memóriánk kiterjesztésének is felfogható a selfie kultúra, hiszen azt rögzítjük, hogyan szeretnénk visszatekinteni az életünkre. Mindezzel valójában önmagunkra reflektálunk, önmagunkat szeretnénk jobban megismerni. Mások szerint a selfie épp az ellenkező oldalról közelíthető és értelmezhető: a hangsúly nem önmagunkon van, hanem a többieken, vagyis a selfie leginkább másoknak szól. Funkciója lehet az elfogadottságunk vagy népszerűségünk tesztelése.

Száz szónak is egy a vége: gyere el és beszéljük meg, te miért készíted el a selfie-idet.

Helyszín: Kamara Rendezvényterem