A Last Train melankolikus és dühös zenéje magában hordozza azt a rengeteg kilométert, amit a zenekar az évek során megtett. A négy fős francia rock csapat 2017-es alakulása óta tagjai épp csak átléptek a kamaszkorból a felnőttek világába, az elmúlt években pedig 350-nél is több koncertet adtak világszerte, megtanulva, hogy a türelem is fontos része lehet a fejlődésnek. Így jött világra a The Big Picture című lemezük is, melyet február 4-én a Dürer Kertben is bemutatnak.
Szemeik gyakran vizslatják a naptárat, sarkuk a padlón dobok, a gitárok pedig megszöktek a stúdióból: oly sok jel, mely elárulja a rejtett türelmetlenségét azoknak, akik az utóbbi három évben csak az utat ismerték és 350-nél is több koncertet adtak Franciaországban, Ázsiában és az Egyesült Államokban. A Last Train a színpadon alakult, a ritmus a turnékon és első lemezük, a Weathering két autópálya között született. A párizsi Bataclantól a világ legfontosabb fesztiváljaiig jutott ez a négy srác, akik forró vasalóval égették magukra a francia rockot.
Az első lemez utódja egy évig ért, ahogy maguk is: átléptek a serdülőkorból a fiatal felnőttek világába, gyorsabban, mint azt gondolták volna. Idő kellett, hogy kialakítsák saját lemezkiadójukat, ügynökségüket és elsősorban, hogy jelentést adjanak a zenélésnek. Magukhoz ölelték a rock zene kliséit, hogy feltárják a tiszta jelentését: egy kifejezési eszköz, maga a műfaj előtt, kimeríthetetlen, felfedezésre váró utak forrása.
A zenekar második albuma, a The Big Picture egy freskó, tájakról és olyan terekről, ahol nincsenek korlátok vagy határok. Ugyanakkor a lemez egy intim, mély felfedezés, egy vallomás is. Melankóliából, dühből és izgalomból született önvizsgálat. Intenzív, végzetes és mindig őszinte ez a gondosan felfűzött tizenegy dal, mely egy új fejezetet hozott a zenekar számára. A szeptemberben megjelent lemez egyúttal - szó szerint is - új utak felé tereli a zenekart és Franciaországon túl, szinte egész Európában felfedezhetik zenéjüket. Budapesten február 4-én, a Dürer Kertben.