BUDAPEST ORFEUM (az a híres a '80-as évekből!)

Három Holló Színházi Szalon (színház + beszélgetés: tényekről, társakkal, tanúkkal) -

A holt szezon vigasztalója,
A legruhátlanabb Muzsa,
Ki híveit a spleentől óvja
S ezért oly nagy a nimbusza,
Aki hálásabb Tháliánál,
Mosolyt fakaszt, nem könnyeket;
Az orfeum itt lesz, örömmel
Várják - a szalmaözvegyek.

(Ady Endre: Jön az orfeum)

Tudják-e, hogy orfeum kifejezés csak nálunk, Ausztriában és Csehországban ismert; egyébként Café Chantant, Varieté, Music Hall a neve. A fővárosi kávéházak és vendéglők nagy részét zsidó vállalkozók nyitották meg az első mozikkal együtt, nélkülük nem lenne pesti Broadway.

Az első orfeumot a Vígszínház helyén lévő fatelepeken Tüköry sörgyáros alapította Új Világ (Neue Welt) néven, s már 1870-ben lebontották. Az első szervezett orfeum a Király utcai Kék Macska (Blaue Katze) volt; 1871-ben Somossy Károly a Nagymező u. 17. szám alatt megnyitotta az Első Fővárosi Orfeumot; a legrégebbi orfeumkomplexum a városligeti Ősbudavára volt, mely a millennium alkalmából épült; a leghosszabb életű a Royal Orfeum (Erzsébet krt.) és a Moulin Rouge (Nagymező u.). A századforduló Budapestjén több száz kávéház működött: „A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt” – jegyezte fel Márai – „hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni”. A kávéházak a társadalmi élet, az újságolvasás, az információcsere demokratikus színterei voltak. Bennük baráti körök, szakmai egyesületek, szerkesztőségek, irodalmi csoportok működtek a márványasztalok mellett.

Ady szelleme itt van velünk a Hollóban és van Orfeumunk, márványasztalaink, sok-sok – régi és friss - újságunk, remek kávéink. A 2019/2020-as színházi évadban egy nagy színházi utazásra indulunk, 11 „állomáshelyet” érintve. Útikalauzaink  a Színházi Kritikusok Céhének tagjai lesznek, akik mellénk álltak, s támogatnak abban, hogy ne következhessen be Gobbi Hilda félelme: „A legijesztőbb, hogy lassan-lassan eltávoznak a tanúk. Elmennek, s magukkal viszik életünk egy-egy korszakát – homály fed bizonyos eseményeket, amiket már soha senkitől nem kérdezhetünk meg.” Mi most kérdezünk, sok előadásról, sok alkotót, sok tanút, jön a teljes program a részletekkel hamarosan.

Az első megállóban egy legendás előadást idézünk fel – kicsit magunknak kedvezve - a Budapest Orfeum műsorát, hangulatát, az 1907 és 1950 közötti Magyarország, főleg Budapest lakóinak hol szomorú, hol vidám életét.

Előbb megnézzük a Nemzeti Színház 1989-es előadását felvételről (mozivásznon) majd az este egyik megálmodójával, Benedek Miklós Kossuth-díjas színművésszel és Zsámbéki Gábor Kossuth-díjas rendezővel beszélget Gabnai Katalin színikritikus az előadásról, az orfeumokról, a kávéházakról, a színházról, életről, s mindenről, amihez az uraknak kedve lesz.

Időpont: 2019. október 26. 14.00 - 18.30