Mi az az érzelem, ami e között a két ember – Emerenc és az Írónő – között kialakul? Mi az a pogány szenvedély, amivel a klasszika-filológiában és a kereszténységben ugyanolyan mélyen hívő Szabó Magda író összeköti őket, őket, akiknek tulajdonképpen semmi közük nincs egymáshoz? Kapcsolatuk nem nevezhető hagyományos kapcsolatoknak, melyekhez az európai irodalom – és a saját kapcsolati rendszerünk – hozzá szoktatott bennünket: nem barátság, nem bajtársiasság, nem kollegialitás, nem szerelem, nem a vérrokonság megtartó ereje. Ez valami más. Valami ősibb. Valami barbárabb. Megszeretik egymást. Váratlanul, okok és előjelek nélkül. Olyan példaértékű ez a kapcsolat, hogy idéznünk kell mit mondott Ruth Naóminak:

,,ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” (Ruth1:16-17)

A két ember megismerkedésének történetében az örökké nyitva maradó kérdések vagy éppen a rájuk adott rossz válaszok ott rejlenek az eredeti műben és a bemutatásra kerülő monodrámában is.

Havas Judit az ELTE Bölcsészettudományi karán végzett magyar-könyvtár szakon. Ugyanott szerzett irodalomtörténeti PhD fokozatot (témavezetője Dr. Kenyeres Zoltán). Beszéd- és előadóművészetre Latinovits Zoltán, Wacha Imre, Montágh Imre, Török Tamás, Cserés Miklós dr., Surányi Ibolya és Jancsó Adrienne, valamint Ardó Mária operaénekes – énektanár tanították.

Középpontban az Írónő és Emerenc kapcsolata, titok-világuk összeomlása. 

Előadja: Havas Judit előadóművész
Színpadra alkalmazta: Bíró Zsófia
Rendezte: Radó Gyula
Köszönet Tasi Géza jogutód támogató hozzájárulásáért.

NKA támogatásával