A goshiwon egy aprócska hálószoba, ami alapvető szükségletekkel van felszerelve, így
lényegében komplett élettérként funkcionál Koreában. Többnyire egy ágyat, íróasztalt,
gardróbszekrényt, hűtőt és tévét zsúfolnak be alig 4-5 négyzetméterre. A legjobb az egészben
az - azon túl, hogy az ágyadban fekve ajtót tudsz nyitni az ételfutárnak -, hogy a papírvékony
falaknak köszönhetően sosem érzed magad egyedül. És mégis.
Úgy éreztem én is egy goshiwonban élek, amikor megismerkedtem a karantén és a szociális
távolságtartás gyakorlatával. Nem csak arra nyílt lehetőségem, hogy újra értelmezzem az idő kérdését,
hanem a fel nem tett, de engem foglalkoztató önismereti kérdésekre még válaszok is érkeztek
“odaátról”, vagyis a szomszédból. Feltörtek bennem, a “paneldzsungel kölykében” azok a gyerekkori
emlékek, amik a kis élettér okozta abszurd helyzetekből adódtak, én pedig ettől nevetni kezdtem. És
rájöttem, hogy így minden sokkal könnyebb és viselhetőbb.
Összegyűjtöttem hát az élményszerű álmaimat és az álomszerű élményeimet a karantén-lét
kisebb és még kisebb stációiról, hogy megosszam veled. Csak a hashtag le ne maradjon!