Újabb év elteltével újabb állat kerül szokatlan szituációba a magyar zenei élet állóvizén színes karúszóival meglepően sietős tempóban tempózó Dope Calypso hamarosan megjelenő negyedik albumának borítóján.

Bármilyen fellengzősen is hangzott a szájukból a 2014-es első lemezük, a Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost megjelenésekor, hogy a zenekar az évente megjelenő sorlemezének borítóival szeretnék kitapétázni mindannyiuk bidével sűrűn ellátott mellékhelységét, valahogy, csak megint összejött a dolog.

Az új albumot meghallgatva szivárványszín kínai művirágból készült légkalapácsként vágja mellbe az embert az az émelyítően rokokó dalkoszorú, amely végig az anyaméh mélyéről feltörő, mosolygó, fékeveszetett diszkógömb-gejzírként öleli körbe a gyanútlan hallgatót, hol szokatlan színe váltó, sziporkázó szinergia száguldásként, hol csaholó bolyhos vattacukor unikornisok által húzott, hétvégi szánkóutazásként ájulásig hajtja az érzékszervek fülledt karneváli dodzsemjét.

A fiúkra pillantva nem is lehet kérdés, vajon az Úr a saját képmására teremtette-e az embert, vagy csak új fejből rajzolgatott-e kedveszegetten.

Az éteri harmóniák önfeledt ünnepi násztánca november 17-től kapható azokon az üzemanyag töltőállomásokon, ahol az öntudatba savfürdőként mártott önállósággal gondosan felvértezett jóízlésű alkalmazottak fittyet hánynak a cég jég alól kiolvadt mammutként bűzlő, avittas szabályainak, és mosolygós pírral orcájukon a jövő felé, ragyogó hajnalsugárban fürdőzve antennaként lökik két dolgos kezüket az Úr odafentről sugárzott szeretehullámhosszán örökösen simogató bársonyos valkűrjének irányába.

Az estén a srácok kiemelt, speciális és kitűnő vendége a csodálatos Gustave Tiger zenekar.