Koncertsorozatunk második előadásának középpontjában Händel 1707-ben írt Il Delirio Amoroso c. műve, az itáliai barokk egyik legszenvedélyesebb darabja áll, amely Chloris és Thyrsis szerelmi történetét meséli el.

Bár Händel kantátáiban többnyire egyetlen hangszer kíséri a szólóéneket, a ma estiben zenekar egészíti ki és erősíti fel a megénekelt érzelmeket, ahol a hegedűnek, a furulyának és a csellónak is szólószerep jut.

Az énekelt szöveg mondanivalóját az énekesek kifinomult kéz- és testmozgása, gesztusai (gesztikája) teszik hangsúlyosabbá, így ezalkalommal is egy rendkívül expresszív színpadi produkcióknak lehetünk tanúi.

A korhű, díszes öltözetek, a barokk zene és az autentikus mozgássorok összhangja felemelő élményt ígér.

Műsor:

Francesco Geminiani: d-moll concerto, Op. 3, No. 4

G.F.Händel: g-moll concerto oboára és vonósokra, HWV 287

G.F.Händel: Il Delirio amoroso, HWV99

Az Il Delirio amoroso (Szerelmi révület) a bukolikus költészet hagyományából merít. Chloris és Thyrsis már az ógörög költészetben feltűnt: előbbi egy nimfa az elíziumi mezőkről, utóbbi egy dalos kedvű pásztor a mitikus Árkádiából, mely a műben a béke, a harmónia és a költészet vágyva vágyott hazája. A két mitikus alak a későreneszánsz költészetben talált egymásra, pontosabban hol boldogította, hol szomorította egymást. Pamphili költeményében Chloris viszonzatlanul szereti Thyrsist: hiába száll le utána az alvilágba, szerelmét nem nyeri el. Nemes gesztussal mégis megmenti, és magával viszi az elíziumi mezőkre. 

A mű egy önreflexív gondolattal ér véget: ha Elízium nem is létezik a való világban, létezik a képzeletben, és ebben az értelmezésben a viszonzatlan szerelem gyötrelmeitől a fájdalom művészi artikulációja megszabadíthat minket.

Előadók és közreműködők:

Kalafszky Adriána - szoprán

Szalay Lotti - oboa

Budapest Bach Consort

Szokos Augustin - művészeti vezető

Sigrid T'Hooft - barokk gesztika

Zeke Edit - jelmez

Makláry Mariann - paróka, smink