Ha Lars Urlich túl öreg és kopasz, a Junior Senior egyetlen slágerét már te is elfelejtetted, az Iceage barbár vandalizmusát pedig inkább a Holdra kívánnád, a WhoMadeWho pont neked való. Közérthető, ízléses és dinamikus, szofisztikáltan lendületes popja az európai könnyűzene egyik eldugott titka, dalaikat a Hot Chip vagy a Queens Of The Stone Age-énekes Josh Homme is bármikor szívesen veszi a szájára.

Dánia légvonalban és kulturálisan is közel található mind a skandináv, mind pedig brit miliőhöz, ezért is lehet, hogy a nemzet rejtett popereklyéjeként számon tartott zenekar zenéje leginkább a két tengely ütközéspontjából robbant ki: a Høffding-Kjellberg-Barfod trió lemezein egyszerre csillan vissza a svéd mértéktartás és az angol melódia-központúság, az így kotyvasztott nemtelen, univerzális megszólalás így azoknak is kedvez, akik a hűvösen érzelmes elektronikát bírják, és azoknak is, akik gitárpengetés nélkül a szomszédig sem mennének el.

Albumai előtt a német, a dán és a brit sajtó borult térdre – pont mi ne tennénk? A hármas eddigi öt anyagában semmi kifogásolhatót nem találhatunk: pulzálóan táncos és ízléses esztétikum elegye oszlik el kiegyensúlyozottan az életművön, amin a 2005-ös cím nélküli debütálást követően jelentős csorba nem esett, sőt. Korongjaival a dán és a kontinentális közönség mellett a tagok olyan előadók elismerését vívták ki, mint a Digitalism vagy a The Rapture, és olyanok társaságát nyerték el egy-egy közös fellépés erejéig, mint a Justice vagy az LCD Soundsystem. A metronómszerű ritmika és a finom popérzékenység pedig csak egy helyen működik jobban egy WMW-albumnál - egy WMW-koncerten. Vésd tehát a naptárba: 2015. október 1., Dürer Kert!